A japán cikász „családfáját” visszavezetheti egy millió évvel ezelőttre, a bolygó egyik ősi növénye. Az oszlopos törzset a lehullott levelek szárai okozta rovások díszítik, tetején pedig örökzöld levelek mutatós csomója díszeleg. Gyakran jelennek meg a növény alján hajtások, szép és mutatós többszárú egyedet alkotva. Szárnyas levelei akár 1,5 m hosszúak vagy annál hosszabbak is lehetnek, 100 vagy több kisebb, egymáshoz közel elhelyezkedő, 7-8 cm hosszú bőrszerű, hegyes és világoszöld levélből állnak.
Ültetésnél termékeny, nedves talajt igényel. Magas fényigénye van, de a tűző naptól védetten kell tartani. Öntözést igényel tavasztól őszig, télen pedig kevesebb vizet és párát igényel.
